Ne hagyd kárba veszni a rákot!

Mindezeket eredetileg a prosztatarák-műtétem előestéjén írtam. Hittem akkor, és hiszek most is Isten gyógyító erejében - csodák vagy orvosok által. Hiszem azt is, hogy mindkét típusú gyógyulásért jó és helyes dolog imádkozni. A rák nem vész kárba, ha Isten meggyógyítja azt. Az övé lesz érte a dicsőség, és végeredményben a rák ezért létezik. Tehát ha nem imádkozunk gyógyulásért, a rák kárba veszhet.

De Isten nem tervez gyógyulást mindenki életében. És olyan sok más módja is van a rák elvesztegetésének. Ahogy magamért imádkoztam, és imádkozom továbbra is, ugyanúgy imádkozom érted is, hogy ne legyen hiábavaló ez a szenvedés.

Most, öt évvel a műtétem után, a jelek arra utalnak, hogy "elkapták." De megtanultam, hogy az egyik nap azt gondolhatjuk, jól vagyunk, másnap pedig kiderül, hogy nem. Így hát, ha valaki megkérdezi, hogy vagyok, azt felelem: jól érzem magam, és az orvosok elégedettek. Ami valójában azt jelenti: nem tudom, hogy vagyok - azt csak Isten tudja.

Az, hogy Isten tudja, gondoskodik róla és kézben tartja, elég. Az ige, ami eszembe jutott a biopsziára várva az 1 Thesszalonika 5, 9-10 volt: "Mert az Isten nem haragra rendelt minket, hanem hogy elnyerjük az üdvösséget a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki meghalt értünk, hogy akár ébren vagyunk, akár alszunk, vele együtt éljünk." Ez elég. Nem haragra vagyok rendelve, hanem hogy Krisztussal éljek.

Isten segítsen nekünk, hogy amíg meglátjuk őt, ne vesztegessük el se az egészségünket, se a betegségünket.

1. A rák kárba vész, ha saját sóhajtozásainkból nem halljuk ki egy bukott világ reményteljes szülési fájdalmait.

Minden szenvedés gyökere Ádám és Éva bűne. Isten a teremtést hiábavalóságnak vetette alá az ő engedetlenségük miatt (Róma 8,20). Tehát egy bizonyos értelemben minden szenvedés ítélet. De mivel Krisztus elszenvedte a büntetésünket, a szenvedés nekünk, hívőknek már valami más. Számunkra a betegség sóhajtozásai az új teremtés szülési fájdalmaivá váltak. "Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig. De nem csak ez a világ, hanem még azok is, akik a Lélek első zsengéjét kapták, mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra, testünk megváltására." (Róma 8,22-23)

Amikor Isten hiábavalóságnak vetette alá a teremtést, azzal a reménységgel tette, "hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára." (Róma 8,21) Tehát a rák fájdalma kettős jelentéssel bír. Jelenti azt, hogy a bűn szörnyű dolog, és azt, hogy közeledik a dicsőséges szabadság.

A szülési fájdalmak azt jelzik, hogy úton van valami csodálatos dolog. Ezt jelenti a rák. "Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk." (2 Korinthus 4,17). Ne értsd félre a saját fájdalmaid. Ne vesztegesd el a rák bizonyságtételét!

2. A rák kárba vész, ha nem hisszük, hogy azt Isten tervezte el számunkra

Nem elegendő csak azt mondanunk, hogy Isten használja a rákot az életünkben, de nem ő tervezte azt el. Amit Isten megenged, azt okkal engedi meg. Ez az ok pedig az ő terve. Ha Isten előre látja, hogy a molekuláris fejlődés rák kialakulásához vezet, dönthet úgy, hogy megállítja, és úgy, hogy nem. Ha nem teszi, azzal célja van. Mivel Isten végtelenül bölcs, ezt a célt nevezhetjük tervnek is.

A Sátán valóságosan létezik, és sok örömet és fájdalmat okoz. De nem az övé a legnagyobb hatalom. Így amikor fekélyekkel sújtja Jóbot (Jób 2,7), Jób azokat végső soron Istennek tulajdonítja (Jób 2,10), és az Istentől ihletett szerző is egyetért vele: "Részvéttel vigasztalták azért, hogy olyan sok bajt bocsátott rá az Úr" (Jób 42,11). Ha nem hisszük, hogy Isten eltervezte számunkra a rákot, akkor elvesztegetjük.

3. A rák kárba vész, ha ajándék helyett átoknak hisszük.

Egyszer egy apa, aki nem sokkal azelőtt vesztette el a gyermekét, azt kérdezte tőlem, lehet-e átkozott egy keresztyén család? Úgy felszaporodtak a dolgok. A válaszom az volt: nem, de valóban érezheti úgy az ember. A Sátán egyeseket azzal próbál elpusztítani, hogy jó egészséget és nagy vagyont ad nekik, ami megfojthatja hitünket (Máté 13,22). Másokat azzal próbál elpusztítani, hogy növeli a szenvedéseiket (Lukács 13,16).

Azért mondom mégis azt, hogy Isten népe nem lehet elátkozott, mert Isten maga mondta nekik, "nem fog a varázslás Jákóbon, sem az igézet Izráelen" (4Mózes 22,23). És ami még fontosabb, azok, akik Krisztusban bíznak, egyek vele, és ellenük már nem szól semmilyen kárhoztató ítélet (Róma 8,1). Nincs átok. "Krisztus megváltott minket a törvény átkától, úgy, hogy átokká lett értünk." (Galata 3,13). Krisztus elhordozta az ítéletünk átkát és a betegségeink átkát.

Tehát a betegségek, amiket mégis szenvedünk, nem átkok. A pokol felé vezető, büntetésekkel teli útból átalakultak a menny felé vezető megtisztító ösvénnyé. Nem vagyunk elátkozottak. Akármennyire nehéz is ezt átéreznünk, hisszük hogy Isten nem tart vissza tőlünk semmi jót. Jót cselekszik velünk.

"Mert nap és pajzs az Úr,
kegyelmet és dicsőséget ad az Isten.
Nem vonja meg javait az Úr azoktól,
akik feddhetetlenül élnek." (Zsoltárok 84,12)

4. A rák kárba vész, ha Isten helyett az esélyeinktől várjuk a biztonságot.

Isten terve a rákunkkal nem az, hogy megtanítsa az esélyek racionális, emberi latolgatását. Az esélyek a világot nyugtatják meg – nem a keresztyéneket. Vannak, akik a harci kocsikat számolgatják (túlélési esélyek), mások a lovakat (a kezelés mellékhatásai), de mi Istenünknek, az Úrnak nevében bízunk (Zsoltárok 20,7). Isten terve világos a 2 Korinthus 1,9-ből: "Már felkészültünk rá, hogy meg kell halnunk. De ez is csak azért történt, hogy többé ne magunkban bízzunk, hanem Istenben, aki még a halottakat is feltámasztja." (Egyszerű ford.) Isten célja a rákkal (ezernyi más jó dolog mellett) az, hogy kilökje a dúcokat a szívünk alól, hogy teljesen rá támaszkodhassunk.

5. A rák kárba vész, ha nem vagyunk hajlandóak a halálra gondolni.

Mindannyian meghalunk, ha Jézus még vár a visszajövetelével. Nem gondolni arra, milyen lesz elhagyni ezt az életet, és találkozni Istennel: bolondság. A Prédikátor 7,2 azt írja, "Jobb olyan házba menni, ahol gyászolnak, mint olyanba, ahol mulatnak, hiszen így lesz vége minden embernek. Szívlelje meg ezt, aki él!" Hogyan szívlelhetnénk meg, ha nem is gondolunk rá? A Zsoltárok 90,12 azt mondja, "Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!" A napjaink számlálása azt jelenti, hogy végiggondoljuk, milyen kevés van belőlük, és hogy egyszer véget érnek. Hogyan juthatnánk bölcs szívhez, ha erre gondolni sem vagyunk hajlandóak? Micsoda pazarlás, ha nem gondolunk a halálra!

6. A rák kárba vész, ha azt gondoljuk, hogy "legyőzni a rákot" azt jelenti, hogy életben maradunk, nem pedig azt, hogy Krisztus még értékesebbé válik számunkra.

Isten és a Sátán tervei a rákkal nem ugyanazok. A Sátán terve az, hogy kiirtsa belőlünk a szeretetet Krisztus felé. Isten terve az, hogy elmélyítse bennünk a szeretetet Krisztus felé. A rák nem akkor győz, ha meghalunk. Akkor győz, ha nem kapaszkodtunk általa még jobban Krisztusba. Isten terve az, hogy elválasszon minket a világ emlőitől, és helyette a Krisztusban való megelégedettség lakomájával vendégeljen meg. Segíteni akar, hogy kimondhassuk és átélhessük, "kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért" (Filippi 3,8), és hogy tudjuk, "az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!" (Filippi 1,21).

7. A rák kárba vész, ha túl sok időt töltünk azzal, hogy a rákról olvasunk, ahelyett, hogy Istenről olvasnánk.

Nem helytelen dolog megismerni a rákot. A tudatlanság nem erény. De a csábítás, hogy Isten helyett a rákot akarjuk egyre jobban megismerni, a hitetlenség tünete. A rák célja az, hogy ráébresszen minket Isten realitására. Az a célja, hogy érzéssel és erővel töltse meg a parancsolatot: "Ismerjük hát meg, törekedjünk megismerni az Urat!" (Hóseás 6,3). Az a célja, hogy ráébresszen a Dániel 11,32 igazságára: "azok, akik ragaszkodnak Istenükhöz, bátor tetteket visznek véghez." Az a célja, hogy rendíthetetlen, elpusztíthatatlan tölgyfákká tegyen minket: "Az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz." Micsoda elvesztegetése a ráknak, ha éjjel-nappal arról olvasunk, és nem Istenről!

8. A rákunk kárba vész, ha ahelyett, hogy eltöltené a kapcsolatainkat mély szeretettel, magányba taszít minket.

Amikor Epafroditusz elvitte a filippi gyülekezet ajándékait Pálnak, megbetegedett, és majdnem meghalt. Pál azt írta a filippibelieknek: "vágyódott mindnyájatok után, és nyugtalankodott, mert meghallottátok, hogy megbetegedett." (Filippi 2,26) Milyen elképesztő reakció! Nem azért nyugtalankodott, mert beteg volt, hanem mert meghallották, hogy beteg. Ezt a szívet akarja megteremteni Isten a rákkal: egy mélyen szeretetteljes, gondoskodó szívet mások felé. Ne vesztegesd el a rákot azzal, hogy magadba zárkózol.

9. A rák kárba vész, ha úgy szomorkodunk, mint akiknek nincs reménységük.

Pál a reménység nélküli szomorkodás kifejezést azokkal kapcsolatban használta, akiknek elhunytak a szeretteik: "Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük." (1 Thesszalonika 4,13). A halál szomorúsággal jár. Még ha hívő halálozik is el, akkor is veszteséget szenved: elveszti a testét, az itt élő szeretteit, és a földi szolgálatát. De ez a szomorúság másmilyen - ezt átszövi a reménység. "Inkább szeretnénk kiköltözni a testből, és hazaköltözni az Úrhoz." (2Korinthus 5,8) Ne hagyd kárba veszni a rákot azzal, hogy úgy szomorkodsz, mint azok, akiknek nincs meg ez a reménységük.

10. A rák kárba vész, ha a bűnt ugyanúgy kezeljük, mint azelőtt.

Vajon a megrögzött bűneink ugyanolyan vonzóak számunkra most, mint a rák előtt? Ha igen, elvesztegetjük a rákunkat. Istennek az a terve a rákkal, hogy elvegye az étvágyunkat a bűnre. Büszkeség, kapzsiság, kívánság, gyűlölet, meg nem bocsátás, türelmetlenség, lustaság, halogatás - mindegyik olyan ellenség, amelyet a ráknak meg kell támadnia. Ne csak a rák elleni harcban gondolkozz, gondolkozz a rákkal együtt folytatott harcban is! Ezek mind veszélyesebb ellenségek a ráknál. Ne vesztegesd el a rák erejét, ami szétzúzhatja őket. Hagyd, hogy az örökkévalóság perspektívája megmutassa, mennyire hiábavalóak valójában ezek a bűnök. "Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszti vagy romlásba viszi?" (Lukács 9,25)

11. A rák kárba vész, ha nem használjuk eszközként arra, hogy bizonyságot tegyünk Krisztus igazságáról és dicsőségéről.

A keresztyének bárhol is vannak, az sohasem véletlen. Mindig megvan az oka, hogy oda kerültünk, ahová kerültünk. Gondold végig, amit Jézus mondott a fájdalmas, váratlan körülményekről: "kezet emelnek rátok, és üldöznek titeket; átadnak benneteket a zsinagógáknak, és börtönbe vetnek, királyok és helytartók elé vezetnek titeket az én nevemért. De ez alkalom lesz nektek a tanúságtételre." (Lukács 21,12-13) Így van ez a rákkal is. Ez alkalom lesz a tanúságtételre. Krisztus végtelenül értékes. Itt egy nagyszerű lehetőség, hogy megmutasd, mennyivel többet ér az életnél. Ne vesztegesd el!

Emlékezz, nem vagy egyedül. Meg fogod kapni a segítséget, amire szükséged van. "Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban." (Filippi 4,19)

©2014 Desiring God Foundation. Used by Permission.

Permissions: You are permitted and encouraged to reproduce and distribute this material in its entirety or in unaltered excerpts, as long as you do not charge a fee. For Internet posting, please use only unaltered excerpts (not the content in its entirety) and provide a hyperlink to this page. Any exceptions to the above must be approved by Desiring God.

Please include the following statement on any distributed copy: By John Piper. ©2014 Desiring God Foundation. Website: desiringGod.org